2. fejezet

Theo, augusztus 31, vasárnap

Miéért? Miéért kell hétkor kelnem egy hasztalan iskolai bevásárláshoz? -gondolom, miközben anya keze a már lenőtt hajamat simogatja, ezen szavak kíséretében:
-Kelj fel, édesem! Ma még fodrászhoz is kell mennünk. -mondja, tüskéimet igazgatva.
-Nem látod anya, hogy fent vagyok? -forgolódom morcásan.
-De, látom Theodor. Azt is észrevettem, hogy Kylát sosem tudod megelőzni. -mosolyog anya titokzatosan.
Erre egyből felüvöltök:
-MII?? Ő már ébren van? -térek magamhoz, sietve húzkodva nadrágomat.
-Nem, de gondoltam ez majd segít. -kacsint anyu kihátrálva a szobámból.

8:00
-Lalaa! Kifelé a fürdőszobából! -ordítom az ajtó előtt idegesen topogva. Már vagy egy órája bent van! Dörömbölni kezdtem az ajtón.
-Mindjárt! -üvölt ki ő is.
Persze, hogy mindjárt...-gondolom. Kylánál a mindjárt az fél óra, nekem meg igen sürgősen be kell jutnom a vécébe, mert már nem bírom soká.
-ANYAA! -ő talán tud majd segíteni...
-Kylie! Most azonnal gyere ki a fürdőből! Theonak pisilnie kell. -tett igazságot reggelikészítés közben.
-Akkor menjen az alsó wc-hez! -kiálltja Lala. A fürdőből hajszárító hangja búg fel.
Miért kell neki reggel nyolckor hajat mosnia? -értetlenkedem a földszinti vécéhez igyekezve.

Kyla, augusztus 31, vasárnap
A Theóval folytatott vita lerendezése után végre folytathattam rakoncátlan fürtjeim víztelenítését. Megszárítva a hajam, kócos kontyba fogva azt a szempillaspirálért nyúlok. Hosszú szempilláim vannak, ám vörös színük miatt cseppet sem feltűnőek. Végezve az előkészületekkel, magamra csavart törülközőben átfutok a szobámba. Ki kell választanom a ruhámat. Mivel a nyárnak köszönhetően igen barna vagyok, egy fehér pólóra esik a választásom, melyhez szakadtas farmershortot veszek fel.
A lépcsőn lefelé menet, az éppen felbaktató Theodorral nézek farkasszemet. Úgy teszek, mintha színtiszta levegővel néznék szembe, aztán felemelt fejjel elsétálok az utolsó lépcsőfokig, ahol anyát pillantom meg, amint a táskáját rendezgeti.
-Mikor indulunk anyu?
-Amint Theodorik kegyeskedik elkészülni. -mondja idegesen belebámulva a táskájába, tovább folytatva cselekvését.
-Theo, hol tartasz? -kiáltok fel szobája irányába.
-Megyek már! -felesel egy jól megtermett levegőkieresztéssel.
A következő öt percben már látom apró lábait a lépcsőfokokon közeledni.

9:20
Óriási bevásárlókocsival felszerelkezve furikázunk a polcok körül.

10:01
Hála Istennek! Megvannak Theo repülős, verdákos, akciófilmes füzetei, ceruzái és festőkészlete. Most jövök én.

10:56
Hejj, végre a kasszáknál álló kígyózó sorok egyikének a végén állunk! Szerencsére nekem is találtunk megfelelő íróeszközöket és tolltartót (ugyanis az előző már első óta lapul levendula lila hátitáskám aljában). Á-á-á-áljunk meg egy percre! Az ott kicsoda?? Na jó, csak nyugalom. Nem fogok odarohanni hozzá és a nyakába ugrani azt ordítva, hogy "szeretlek, elveszel feleségül?". Nem. Nem. Megőrzöm a méltóságomat. Csak diszkréten fogok feléje pillantgatni.

Fél perccel később...
Ah, persze a diszkrét pillantgatás csak álom. Kikerekedett szemmel nézem minden egyes mozzanatát, és próbálok minél több nem észrevehető apróbb rendellenességet felfedezni rajta, hogy bebizonyítsam, nem is olyan jóképű.
Vajon mi lehet a neve? Hmm. Húgó! Mostantól Húgónak fogom nevezni.

15 perccel később
...és akkor Húgó fehér paripáján lovagolva kiment engem az elátkozott kastélytoronyból, harcolva a sárkánnyal. Szőke, aranyló haját a meleg szellő megsusogtatja, aztán megcsókolva felébreszt álmomból és egymáséi leszünk.

11:20
Szeretlek Húgóm! Örökké szeretni foglak! Még a kocsi anyósülése mögötti helyen is.
Na, most hogy ezzel megvolnánk, az autópályán tartunk hazafelé. Theo mellettem, anya vezet, apa sajnos megúszta és nem kellett jönnie, mert dolgozik. Most írhatnák a tömbházak gyönyörűséges kinézetéről, de ha lehet, inkább kihagynám...

12:00
-Otthon, édes otthon! -kiáltom belépve az ajtón a levegő friss festékszagát beszívva és a jól nevelt öcsém tolakodását kibírva. Az idilli pillanatot viszont elrontja, hogy Theo lökdösése egyre
követelőzőbbé vált, aminek köszönhetően megbotlottam anya itthoni papucsában és orra buktam az újan parkettázott előszobán.

15:00
Túl vagyok egy borzalmas borsófőzeléken és négy vadállat megetetésén is.
Hmmm. Beírtam a facebook keresőbe hogy "Húgó", de sajnos csak öreg, szeretőket kereső bácsikat és khöm, hogy is mondjam... Teltkarcsú férfiakat találtam.

20:00
Megyek fürdeni.

20:05
Most komolyan, nem mintha tusfürdőt szeretnék reklámozni, de a nivea krémtusfürdőmre az van írva, hogy megfiatalítja a bőrt és rugalmasabbá, puhábbá teszi azt, csupán egy zuhanyzást követően.
Hát akkor nézzük...

20:10
Komolyan, venni fogok a zsebpénzemből még egy ilyen tusfürdőt...

22:00
Ha valaki megkérdezné, alszom. Nem görcsölök a holnapi első iskolai naptól. Nem. Én alszom.

22:30
A francba is már! Mi lesz, hogyha mindenki kitagad? Ha senkinek sem leszek szimpi és csúfolni fognak?!
Oké, optimista vagyok, abbahagytam.
Jó éjt!